Kosár
0
0 Ft
Adél Fruzsina
Titanilla lányomnál (2014) kórházi szülést terveztünk a koromnál fogva (39 voltam), és az akkori élményeim alapján gondoltam a második babámat inkább otthon szülném. A férjem kapásból rávágta, hogy szó sem lehet róla, ha megteszem elválik és viszi 3 éves lányunkat. Gondoltam, jó, akkor felhívom Gabi goyát (volt szülésznőm), akivel Titanilla lányomat szültem, hogy megint dolog van :-) A helyzet azonban úgy hozta, hogy régi orvosom otthagyta a kórházat, akit pedig Gabi goya ajánlott nem tudott bevállalni. Úgy voltam vele, hogy jó, akkor nem bonyolítom a dolgot, elengedem a Szent Imre kórházat, és ha meglepetésszerűen, éjszaka indul be a szülés Karcagra megyek, ha pedig a baba kivárja a terminust, akkor Debrecenbe. Ez az elképzelés tartotta magát novembertől januárig, mikoris a férjem egy heves szóváltás közben azt találta mondani a szülésem kapcsán, hogy "felőlem csinálj amit akarsz". Nem kellett kétszer mondania :-) Rögtön bejelentkeztem az "Intézményen kívüli szülés" nevezetű facebook csoportba, ahol tájékozódtam a szükséges vizsgálatokról, és kértem a tagokat, hogy ajánljanak nekem bábát. Így jutottam el Béres Edinához, mert az a véleményem, hogy ha 3 nőből kettő azt mondja valakire, hogy "egy Tündér" a 3. pedig szuperlatívuszokban mesél róla a szüléstörténetében, akkor vakon is őt választom :-) Fel is vettem vele a kapcsolatot, kitöltöttük a szükséges papírokat. A férjem pont rápillantott a képernyőre, mikor a szerződést töltöttem. Újra kiakadt, és azt mondta, ha otthon szülök, ő elköltözik.A következő kiborulása akkor volt, mikor elmentem AIDs tesztre, akkor már csak azt mondta, hogy szüljek otthon, ha akarok, de őt hagyjam ki belőle, ne is hívogassam.A 37. héten mikoris esedékes a személyes találkozó a bábával, a férjem felkísért Pestre, mert időpontja volt a fogorvoshoz, meg különben se mászkáljak egyedül ekkora pocakkal :-) Majdnem elbőgtem magam, mert egy hatalmas szikla esett le a szívemről. Mégiscsak elfogadta, hogy otthon szülök, bár nem értett vele egyet.Április 28-án hajnali 1-kor kezdődtek a fájások, a férjem pedig reggel úgy ment el dolgozni, hogy hívjam ha valami van, de a szülésnél nem akar ott lenni. Folyamatosan sms-eztem Edinának, hogy mi történik épp velünk. A fájások hol jöttek, hol nem, hol erősebbek voltak, hol gyengébbek, de nem maradtak abba. 9 körül felhívtam anyát, hogy jöjjön át Tillihez, mert moccanni alig tudok. Csak wc-re jártam már. 11:00 és 14:00 között volt egy nagyobb szünet, de aztán újrakezdődött minden. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy ettem, és mikor újra kezdődtek a fájások hányingerem lett, megspékelve egy bal oldali izomgörccsel a hátamban. Kb. fél 5-kor hívtam Edinát, hogy mostmár jöjjön. Megkérdezte kit hozzon magával? Mondtam rábízom a döntést, olyan embert hozzon akivel jól tud együtt dolgozni. Király Ágit hozta :-)Este 20:30 körül értek ki hozzánk - akkorra már eléggé elcsigázott voltam. (Nesze neked: "A második gyerek hamar jön, csak úgy kipottyan") A bábák figyelmessége, koncentrált, mégsem tolakodó, támogató jelenléte nagy segítség volt nekem. És az is, hogy mindig csak felajánlottak dolgokat, de sosem éreztem, hogy ki akarnak kényszeríteni tőlem valamit. Mindig átjött, hogy azért ajánlják amit mondanak, mert ha megteszem, jelen esetben nekem és a babának az segít a legtöbbet.Fájások jöttek, mentek nyúltak hosszúra, de a baba fejét nem éreztem, és nem tudtam hol tart a dolog, bár a tolófájásokat felismertem. Aztán egyszer csak éreztem, hol tart a baba feje a szülőcsatornában. Már eléggé ki voltam purcanva, de nyugodt voltam, lélegeztem, volt szívhang is. Edina szólt, hogy szedjem össze magam, a következő kitolásnál most már ideje kijönnie a baba fejének. Elmondta hogy lélegezzek, mikor adjak bele erőt. Majdnem összejött. Akkor eltűnt a fürdőszobában és valami fantasztikus finom illatú olajkeveréket kent a hasamra a köldököm köré, hogy az majd megerősít. Biztos volt is benne valami, de nekem azthiszem leginkább maga a gesztus használt a legtöbbet :-) És a következő ingernél már sikerült kitolni a baba fejét. Annyit láttam, hogy Edina hihetetlenül összpontosít, és azzal a lendülettel, ahogy elkapta a babát már tekerte is a nyakáról meg a válláról a köldökzsinórt. 23:39 volt. Hosszúra nyúlt számomra a nap, de hihetetlen boldogság volt magamhoz ölelni az újonnan érkező kislányunkat! Aztán egyszer csak Edina némi gondolkodás után feltette a kérdést: mikor ment el a magzatvíz? Fogalmam sincs, egyetlen ötletem csak az, hogy amikor még pisilni jártam összeolvadtak a hangok, szóval valamikor 16:00-19:00 között. De csak találgatok :-)A lényeg, hogy a férjem is megnyugodott, mindenki jól van, otthon is lehet babát szülni, és teljesen odáig van kicsi Adélért. (Nagy hatással volt rá hogy amíg a méhlepényt szültem a pucér mellkasán tarthatta Adélt.)Titanilla persze nagyon várta a kistesót, 1 órát aludt éjszaka 22:00-23:00-ig, aztán kipattant az ágyból és látni akarta Adélt :-) Azóta is imádja. Szerencsések vagyunk :-)
Kovács Kinga Veronika