Csak mi voltunk

Az első szülésemre is már nagyon tudatosan készültem, köszönhetően Zsuzsinak, a kisbabajóga-oktatómnak, akinek nem mellesleg 6 gyermeke van, így nagyon is tudja mi az, ami igazán fontos egy szülésnél és erre tökéletesen fel is készít minket. Így az első szülésem is viszonylag háborítatlanul, de kórházi körülmények között zajlott (kádas szülés, gátvédelemmel), amivel nem is volt gondom, inkább az utána lévő 72 órás kórházi időszakkal. (Megfejés, hogy lássam nincs tejem, muszáj tápszerrel megetetni a babát, első éjszaka nem lehetett velem, hogy tudjak pihenni, de nem voltam fáradt, csak a kisbabámmal szerettem volna lenni). 

Mivel hittem magamban, hittem hogy a szülés egy természetes folyamat így már a második babavárásom legelején megkerestem Edinát, hogy el tud-e minket vállalni. Azt mondta, hogy el, de nyugodtan nézzek körbe, hallgassák meg más babákat is és utána döntsek. Nem mentem máshoz... Már az első beszélgetés után is az jött a zsigereimből hogy vele fogunk szülni, semmi kétely, kérdés nem volt bennem. Többször egyeztettünk a várandósságom ideje alatt, mindig megkaptam azt a bizalmat és odafigyelést amiről kórházi körülmények között nem is áhitoztam és nem mellesleg az utolsó trimeszter is olyan nyugodtan telt, nem kellett feleslegesen dokihoz járkálni... 

Aztán eljött a mi napunk... A 39. hetet már betölttem, délelőtt még elmentem jógázni egyet, este meg egy nagyot sétáltunk a férjemmel és a kisfiammal... Hullócsillagokat akartunk nézni, ezért Levi is tovább fent maradt a szokásosnál. Fél 10-kor kezdődtek meg a fájások, de még rendszertelenek voltak. Levit ekkor a férjem átvitte a nagyszülőkhöz. Ahogy hazaért, még mindig rendszertelenek voltak a fájások, így mondtam hogy feküdjünk még le pihenni. Fél 12-re lettek rendszeresek, de 10 percesek, így tovább pihentünk. Fél 1-kor elfolyt azonban a magzatvíz, és rögtön 5 perces fájásaim lettek. Párat megvártam belőlük, és ekkor hívtam fel Edinát, hogy jöjjenek. Itt nyugodott meg a férjem️.

Negyedóra múlva már turbóra kapcsoltunk, mert 2-3 perces fájásaim lettek, utána már nem számoltuk... A vajudásom egyszerűen csodás volt. Csak ketten voltunk a férjemmel, belőle merítettem erőt minden egyes kontrakcionál... Úgy éreztem, egyek vagyunk. Bátran kiadhattam minden fájdalmat magamból, mert csak mi voltunk... Edináék a kitolasi szakaszra érkeztek meg - ha kivánni lehetett volna, sem kívántam volna másképp -. 

Bár kádban terveztem szülni, a kanapé lett az ideális hely a négykézlábas szülésemhez... Minden olyan természetes volt, Edináék semmi instrukciót nem adtak, csak rengeteg bátorítást, hogy milyen jól csinálom és hogy éppen mije látszik már Lizusnak. 

Ahogy kibújt a kisasszony, olyan extázist éltem át, amit minden szülő nőnek őszintén kívánok. A kórházban is megvolt az aranyóránk, de itt gyakorlatilag végig mellettem volt Liza. Még a méréseknél is ott voltam mellette a méhlepény születésekor is az ölemben volt... Egy percre sem kellett elválnunk... És az, hogy reggel már a nagytesó is láthatta, ölbe vehette... Leírhatatlan érzés... A tejemre sem kellett 4 napot várni, már két nap után megjött az előtej után. Azóta is rendületlenül össze vagyunk nőve....

Köszönöm:                                                                                                                 Horváth-Csiki Andi