
Elengedni az otthonszülés lehetőségét
Mikor még nem terveztük gyermekünk érkezését, én már akkor tudtam, hogy ha lesz rá mód én otthon szülést szeretnék. Ahogy kiderült, hogy várandós vagyok, már aktívabban kezdtem készülni, információkat gyűjteni, hogy beleférünk-e a kritériumokba. Végül volt még egy vizsgálat a 13 héten, ami szintén rendben volt és ezután kezdtem aktívan bábát keresni. Többekkel beszéltem, de közülük Edina volt az akivel első beszélgetésre azt éreztem, hogy gondolkodásban egy hullámhosszon van azzal, ahogy én gondolkodom az otthonmszülésről és kedves bátorító szavai is azt sugallták, hogy megtaláltuk azt, akit szeretném, hogy kísérjen az úton.
A várandósság második trimesztere is jól alakult, a nehézségek a vége felé, a második nagy labor előtt kezdődtek. Ekkor Edina volt az, aki lelket öntött belénk és közösen sikerült túllendülni és megfelelő megoldást találni az akkori problémánkra. Ezután már szorosabb volt a bábai kísérés, de még mindig lelkesen készültünk kisfiunk itthoni érkezésére. Edina mindenben támogatott, nagyon jól esett, hogy tényleg nyugodt szívvel tudtam bármikor hozzáfordulni, ha gond volt.
Elérkezett az utolsó hónap, már csak pár hét maradt az otthonszülés leghamarabbi időpontjáig, amikor a gondok kezdődtek. Sokat romlottak a labor értékeim. Edina a bábai oldalról és az orvosunk együtt igyekeztek a lehető legtovább támogatni minket a folyamatban.Végül eljutottunk arra a pontra, ahonnan már nem volt más, mint elengedni az otthon szülés lehetőséget. Edina végig ott volt, gondolatban is fogta a kezünk, bátorított még azután is, hogy már a területileg illetékes kórházban voltunk. Végül sürgősségi császárral makk egészségesen született meg a kisfiunk és én is jól voltam. Tudjuk, hogy ez számít igazán, de Edina utána is ott volt, számíthattunk rá, tudtunk kivel beszélni, hiszen ő megértett minket, hogy az otthonszülés csodájának elvesztését el kellett gyászoljuk.
Tilda