Kosár
0
0 Ft
Hét év rettegés után
Egy éve született az én drága kis tündérlányom. 7 hosszú, küzdelmes év vezetett idáig. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy kevés olyan ember van, aki nálam jobban félt a szüléstől. 7 év rettegés után Tőled kaptam vissza az életemet! Megmutattad az erőmet, életre szóló bátorságot, megerősítést kaptam! Ehhez az élményhez minden nehézségnél nyúlhatok,erőt meríthetek belőle! Amikor jelen voltam egy általad kísért otthonszülésen, már akkor tudtam, hogy ha egyszer mégis érkezik a tesó, csakis otthon, csakis veled érkezhet! Mekkora boldogság, hogy átélhettem ezt a csodát!
Sosem hittem volna, de vágyom ezt az érzést újra átélni, azt az eufórikus boldogságot, hogy SIKERÜLT, megcsináltuk, meg tudtam csinálni, hát mégiscsak tudok én szülni! Végig az tartotta bennem a lelket, hogy már csak most, utoljára kell megtennem, soha többet! Aztán már másnap azt mondtam, hogy na jó, ezt így bármikor vállalom újra! Ma már nem biztos, hogy Helka volt az utolsó. De ha mégis, az nem a szüléstől való félelmem miatt lesz.
Nem voltam nyugodt attól, hogy az otthonszülést választottam, hiszen csak az dolgozott bennem, hogy kórházba ne..., de amikor a vajúdás sűrűjében megkérdezted, biztonságban érzem-e magam, ott már gondolkodás nélkül vághattam rá, hogy igen! Hiszen tényleg így volt, soha nem voltam még biztosabb kezekben, mint ott, akkor! Emlékszem, vajúdás közben megjegyeztem Attilának, hogy aki erre azt mondja, hogy jó, meg milyen fantasztikus volt, az nem normális! Erre tessék.. itt vagyok, és vállalom, hogy akkor én sem vagyok teljesen az, hiszen én is azt mondom, hogy fantasztikus élmény volt!
Eszembe jut az a nyugalom, amit magatokkal hoztatok érkezéskor (igazából onnan indult be a folyamat, addig úgy éreztem, hogy csak egy helyben toporogtunk és lám, alig több mint 4 óra alatt már kint is volt a kisasszony), ahogy pillanatok alatt belaktátok a házat, ahogy eszegettük a rántotthúst (én, aki azt gondoltam, egy falatot sem tudok majd enni közben), amikor megkérdezted, hogy mégis mit akarok csinálni ilyenkor az üldögélésen kívül, kimenni kapálni? amikor kérdeztem, nem baj-e hogy csak ülök a fotelben és erre te azt válaszoltad:" annyira jó, hogy itt ülsz a fotelben"!️, a varázsos illatú olajad, ahogy a borogatást cseréltétek a hasamon..
Ha ti nem vagytok, sosem tapasztalhattam volna meg, milyen érzés őszintén örülni egy kisbabának, micsoda eufória a gyermekágy, milyen az igazi anya-gyermeke kötődés-kapcsolódás. Elsöprő szerelem az első pillanattól kezdve a mai napig! Egy igazi kis csoda ez az én igéző szemű tündér leányom, aki békét és harmóniát, igazi örömet hozott a családunkba! Egy éve érzem, hogy újra élek és ezt nektek köszönhetem! Pontosan egy éve, hogy mindennap gondolok rátok, bevillannak képek, mondatok, egy éve, hogy a szívembe zártalak titeket! Örök kapocs ez, és annyira jó erre gondolni!
Attila pedig azóta minden babát váró ismerősünket sajnálja, aki a rendelet miatt kiesik az otthonszülésből, mert azt mondja, ezt mindenkinek át kellene élnie!
Arról már nem is beszélve, milyen magabiztosságot adott, sokkal könnyebben ismerkedem, már nem félek idegenek előtt megszólalni, stb. Még Attila is észrevette, hogy nagyobb az önbizalmam!
Hála van a szívemben, hogy az a 8 évvel ezelőtti borzalmas szülés végül hozzátok vezetett! Lám, mindennek megvan az oka, amit ki tudja, csak évekkel később ismerhetünk meg.
Köszönök mindent! Ölellek!'
Onika-Szvath Szilvia