A 36. héten jött a bábám Edina hozzánk a vizitre. A leleteket meg amit ilyenkor szokás megnéztük.Megbeszéltük, hogy van két nap amikor nem fog ráérni délelőtt mivel egyedüli szülő gyermekei számára nélkülözhetetlen, hogy ott legyen a ballagásokon, úgyhogy ha akkor szeretne születni a babuci akkor nagyon sajnálja de küld maga helyett mást. Ezzel nekem nem volt problémám, tudtam még ha így is alakulna akkor is legjobb kezekben leszünk. Engedélyt kért egy hüvelyi vizsgálatra, elmondta hogy csak a baba fejét nézné meg hogy beilleszkedett e, és hogy ez azért jó mert ha magzatvíz szivárgással indul a történet akkor nem kell aggódni hogy előre esik e a zsinór, valamint hogy méhszájat nem néz. És képzeljétek kényelmesen az ágyamban, megvárva míg lazítok, várta hogy én szóljak mikor lehet vizsgálni. Ilyet egy orvostól sem tapasztaltam soha.
Teltek a hetek jött a terminus napja,el is múlt...Megbeszéltük màsnap Edinával, hogy akkor mostantól ctg 2naponta flow 3. El is mentem másnap a kórházba amitől az ideg evett, utáltam a hosszú várakozás minden percét, a levegőtlenséget a kényelmetlen padokat, és azt hogy annyira szeretnének belém túrni egy kis vizsgálatra. Nem engedtem amit nagy nehezen megértettek. Haza mentem és megbeszéltem Izivel hogy most siessen ki ha neki nem tetszett ez a mai tortúra mert két nap múlva jöhetünk vissza. 2017.Június 14 szerda délután már különösen éreztem magam, folyton mentem volna a wcre de a fiamtól hiába jártam egy perc nyugtom nem volt, este 8kor elaludt és onnantól indult a buli egyből, ültem a wc-n mert nagyon tisztultam, közben írtam Edinának,Anyukámnak, hogy lehet ma még nekik jönni kell de ne siessenek mert nem erősek és nem egészen rendszeresek. Anyum azért erőltette hogy ő nem bír otthon maradni nagyon szépen lassan elindulna ( ő volt az ügyeletes ha fiammal (2,5 éves) foglalkozni kéne) felkeltettem Apát is a "délutáni" szundiból eljött velem zuhanyozni, nagyon romi volt. Utána beszéltünk Edinával, hogy akkor mi legyen én mondjam meg mikor van rá szükségem,de nem tudtam még azt mondani, hogy jöjjön mert túl jôl voltam viszont azt sem, hogy ne valamiért tartottam tőle, hogy hirtelen begyorsulnak a folyamatok. Végül feltette a kérdést, hogy elmehet e még zuhanyozni és megoldódott a dolog. Amíg ide ért elő pakolásztam a vajúdó dolgaimat. Anyum érkezett előbb, majd mikor Edina is ide ért megbeszéltük hogy mivel holnap reggel ballagás neki 3 körül el kell mennie ha addig nem születne meg a kis csaj akkor itt hagyja a másik bába (ekkor még nem igazán érdekelt ki lehet) számát és őt akkor hívjuk amikor úgy érezzük hogy kell, ha kell akkor váltásban. Megbeszéltük hogy megvizsgál minket. Néztünk szívhangot és néztünk méhszájat. Megbeszéltük hogy a jelen állás szerint még sokáig is tarthat úgyhogy én próbáljak lazítani. Ez persze úgy nem megy ha mindenki arra vár hogy történjen valami úgyhogy mindenki pihen. Én sétáltam,ittam,wcre mászkáltam,ringatás, fürödtem... nem akartam hinni Edinának hogy jó lenne nekem is az alvás így két óra sehogy sem jó után lefeküdtem Apa mellé és sikerült magam egy másik dimenzióba rakni majd bummm olyan erős fájás hogy egyből apa kezéért nyúltam. Utána megint egy kis dimenzió váltás és megint fájás ez így ment párszor majd fel keltem hogy megint wcre kell menni. Kis tisztulás de azt hittem közben mindjárt megszülök. de nem! kisétáltam én még onnan a készülődő Edinához megkértem nézzük meg haladtunk e.Hát ! Alig... Ez most vagy elhúzódik még vagy nagyon felgyorsul. Meghagyta a váltás számát. És nagy nehezen elköszöntünk.Nem éreztem hogy hívni kéne egyből mert lelassultak a dolgok így nem tettük. Anyum lekísérte Edinát de mire vissza jött én nekem megint nagyon fájt, pár fájás után közöltem hogy azonnal hívjuk a másik bábát. Hívtuk felkelt indult. Apa maszírozott vagy épp a kezem fogta Anyum próbált higgadt maradni és kezet nyújtani ha kellett. Elmentem még egyet pisilni de éreztem hogy megint változás van így valamiért magammal vittem a kis tükrött is. Párom az ágyon ült én oda húztam a széket elé oda ültem masszírozzon, anyu a kezem fogta. De hirtelen a széket arrébb rúgtam Apára támaszkodtam majd mondtam hogy jön a baba! Hívták közben az Ágit (itt hallottam először a nevét és megnyugodta hogy egy ismerős arcot fogok látni, facebookon már sokat olvastam a hozzászólasait) valaki fél kézzel (gondolom párom) kérdezték mit csináljanak de már késő volt anyum kezébe született a kislányom a félhomályba hajnali 4.04 kor szóval csak annyit mondott takarjuk be mindjárt ott van. Jött és megnézett minket megbeszéltük mi hogy történt elkezdte az adminisztrációt míg vártunk a lepényre jött a lepény egy kis nyomás köldök zsinórt apa vágta el, én egy repedés minden nélkül megúsztam, zuhanyzás adminisztrálás méreckedés (56cm 3650g) evés örömködés, Búcsúzkodás. Apával még volt egy kis időnk kettesben míg a báttyó felébred mert hogy ő végig aludta még a nem túl halk kitolást is.(Csak szerintem volt hangos, a többiek nem így élték meg) Nagyon meglepődött hogy a baba kikerült a pocakból. Később jött a gyerek gyógyás. Este még eljött Edina is megnézni a kicsit amint el tudott szabadulni. Sosem felejtem el a figyelmességét és alázatát. Olyan bánásmódban részesültünk ami nekem volt megtisztelő. Köszönöm, hogy kísérőnk voltál az utunkkon, várunk máskor is.Ide írhatsz...
Gyenes Dorina