Zágon születésének története 

2025.07.07. Valamikor a hajnali órákban éreztem már görcsöket elvétve, de nagy jelentőséget nem tulajdonítottam, mert az elmúlt hetekben volt már igy többször. Ment rendesen a reggeli rutinunk anyukám jött Vencihez (22 hónapos nagyfiam) játszani, de enyhén folyamatosan éreztem összehúzódásokat. Fel is hívtam Edinát fél-11 körül, hogy jelezzem neki, lehetséges, hogy indul a baba, de nem tudom még. Akkor már mondta, hogy más is hívta már, szóljak majd.. 

Megebédeltünk, elaltattam Vencit és én is akartam aludni, hogy majd legyen sok-sok erőm, ha mégis ma jön a cuki. 20 percet tudtam aludni és egy erősebb összehúzódás felkeltett. A két óra alatt csak kb 3 ilyen erős összehúzódás volt. Láttam, hogy hívott Edina, visszahívtam: kérdezte hogy vagyok. És javasolta, hogy zuhanyozzak vagy fürödjek, hogy meglássuk erősödik vagy elmúlik. Venci felkelt persze, hogy nem vagyok ott, lementünk uzsonna, gyurmázás és társai. Próbáltam a labdán ülve gyurmázgatni vele, de mondtam Bencének (férjem), hogy jöjjön vegye át mert nem tudok itt lenni.. Elmentem, engedtem egy kád meleg vizet, szagolgattam a szülésáldós illatos sómat. Írtam apukámnak, közben már anyát is visszahívtuk Vencihez.

Na és akkor elkezdődött a képszakadás.. Venci sirt valamiért utánam és ki akartam szállni, hogy menjek és olyan erős összehúzódás kapott el, hogy rogytam vissza a vízbe. Itt írtam Edinának (15:58), de csak helyzetjelentést, hogy erősödtek. Válaszolt, hogy rendben, ő közben másik szülésnél van, de szóljak, ha kell valakit előre küld hozzám. Majd 10 perc múlva már írtam is neki, hogy akkor induljon valaki, mert elindult ez a kismókus most már határozottan. Majd 7 perc múlva hívott, hogy indul ő is. 

A hálóban voltunk Bencével ott próbáltam túljutni az összehúzódásokon, többnyire térdelve, előre hajolva. Megérkezett Ági, majd kis idő múlva Edina is. Nekem gyorsnak tűnt, az is lehetett. A papirokon az áll, hogy 16:50-kor megkezdték a munkát :D Ági olajjal masszírozta a derekam, Edina melegvizes, muskotályzsályás borogatást tett a hasamra. Valamikor kérdezték, hogy szeretnék-e vizsgálatot, de mondtam, hogy nem, félek tőle, hogy megint azt hallom, mint az első szülésemnél, hogy lényegében semmi tágulás… elfogadták. Elmentünk valahogyan pisilni Bencével és mikor visszamentem újra javasolták. Látták rajtam, hogy itt jó hírek lesznek gondolom és hogy az majd engem előre lendít. Így is lett. 6 cm. Nem tudom ez mikor történt. Itt már nem volt se idő, se tér.

Elképesztő erős kontrakciók voltak. Edina tanácsára sok-sok pozíció váltással küzdöttem az elemekkel. Itattak, támogattak, pisiltem, majd már olyan erő uralkodott rajtam, hogy azt hittem végem, ahogy mondani szokták. Edina újabb pózokat javasolt, egyre erősebb lett minden. Kérdezte, hogy mi tart engem vissza, mert tudja, látja, hogy már jöhet a baba, csak nem engedem. Mondtam neki, hogy félek a végétől, nem fogom tudni megcsinálni.. Erre valamit mondott, nem emlékszem sajnos, csak azt tudom, hogy átlendített, végre engedtem. Kissé nyomnom kellett és elpattant a magzatburok szép tiszta víz lett alattam, boldog voltam. (Venci anno belekakilt). És itt akkor nem is volt idő arra, hogy tudatosuljon bennem, hogy akkor itt a vége fog következni..

Próbáltam helyezkedni, de nagyon fájt guggolva, térdelve. Edina javasolta, hogy feküdjek az oldalamra az ágyra, a babának még 3 forgásra szüksége van. Mondtam, hogy az ágyra én már fel nem megyek, igy lett a föld :D Eközben már minden erőmmel kapaszkodtam Bence kezébe, ruhájába… Aztán elindult a kismaki. Segítettem neki, ahogy csak bírtam. 3x visszacsúszott, majd a 4. nyomásra (ha pontosak az emlékeim) kint volt a feje, majd a kis teste. Megcsináltam.. teljeséggel hihetetlen volt ez a gyorsaság. 18:59.  3-3,5 óra. 

Anyukám ekkortájt ért haza Vencivel, anyósom mondta neki, hogy mi a helyzet és anya jött fel, hogy megbeszélje velünk, hogy elvigye-e Vencit magához éjszakára. A lépcsőn jött fel mikor megszületett Zágon és felsirt, anya kb. berontott és ujjongott :D Venci itthon alhatott és előtte még megcsodálhatta a kistesóját. kb. még 30-40 percet feküdtünk igy, míg megszületett a méhlepény is. Majd felmentünk az ágyra, babika szopizott. Nekem megnyomkodta Edina a hasam, és kaptam 3 öltést. Utána pisiltem, lezuhanyoztam, Edina segített törölközni, felöltözni. Beszélgettünk, Ági elmondta mire figyeljünk az ezt követő napokban. Papírokat töltöttek ki. Majd elköszöntünk. 

Talán még mindig nem fogtam fel ezt az ajándékot, amit kaptam ettől a szülésélménytől.. Már az elsőnél is erről álmodoztam. Hálás vagyok, hogy végül megtapasztalhattuk. Edina elképesztő profizmussal segített át engem a mélypontokon, amit itt is nagyon köszönök. Az első 17 órás vajúdás élmény után teljesen felfoghatatlan volt számomra ez a 3 óra. 

Köszönöm a gondoskodást, végtelen támogatást, amit a vajúdás alatt, után kaptam! Csodálatos volt, hogy a saját fürdőnkben zuhanyozhattam, a saját ágyamban pihenhettem a férjemmel, hogy másnap ágyba kaphattam a reggelit és hogy a nagyfiam egy percre sem szeparálódott tőlünk, azonnal megkezdhettük az összekovácsolódást, ami még most is tart. Eltelt három hónap, de még mindig ennek a hatalmas erőnek a hatása alatt vagyok. Azt hiszem, nincsen már előttünk lehetetlen. Örökké hálás leszek ezért, nagyon köszönöm. Bárcsak minden nő megtapasztalhatná ezt.

                                                                                                                                        Jenei Georgina