Mindháromszor másképp együtt

Az első tervezett otthonszülés életre szóló, csodálatos élmény volt. De nem lett volna az, ha nem veszek részt az egy hetes bábai szülésfelkészítőn. Ugyanis Réka lányom a kiírt nap hajnalán kevesebb mint másfél óra alatt született meg. Hajnali 4 órakor elfolyt a magzatvíz és 5:26-kor már a kezemben volt. Illetve az apukája kezében. Edina pedig telefonon kísérte figyelemmel a folyamatot, adott tanácsot. A bábai felkészítőnek köszönhetően nem estem pánikba és a testem jelzéseit helyesen tudtam értelmezni. Sőt a felötlő gondolat, hogy "ezt nem lehet kibírni! , Istenem meghalok!", sem rémített meg, tudtam ez is a kitolást jelzi -a felkészítőn erre is felkészítettek! Hálás voltam azért is, hogy vannak bábák és van egy jogilag rendezett lehetőség, hogy ezután a katartikus élmény után nem kellett mentőt hívni és kórházban tölteni pár napot. Edina minden teendőt elvégzett a baba körül, körülöttem, a házban és a papírmunkát is! Nekünk csak az öröm maradt, hogy gyönyörködhettünk a mi kicsi kincsünkben.


A második otthon szülés menete 3 év és 2 nappal később a kisfiunkkal hasonló volt. Éjjel arra keltem, hogy elfolyt a magzatvíz. Most rögtön hívtuk Edinát, nem hezitáltunk azon, hogy még nincsenek fájások. Edina azonnal indult és egy közelebbi városból is értesített egy bábát, tekintettel arra, hogy én olyan gyorsan szülő "típus" vagyok :D  A két bábával a vajúdás egy - másfél órája inkább hasonlított egy wellness élményhez, mint a filmekből ismert szenvedős üvöltős jelenethez. Úgy éreztem, szívesen vajúdnék így akár 2-3 órát is, hogy masszíroznak és borogatnak. Aztán a kitolásnál nagyon hálás voltam, hogy itt vannak velem fizikálisan is, mert tényleg olyan fájdalmak voltak, amit nem bírtam úgy, mint az elsőnél. Később, mikor kibújt Botond, akkor derült ki, hogy azért, mert a kis kezével végig fogta a fejecskéjét, ezért haladt "lassabban" lefelé és számomra jócskán fájdalmasabban is. Így is 2 és fél óra alatt született meg. De ezt addig nem tudtam és lelkileg rosszul éltem meg, hogy a fájdalom így legyűrt és nem tudtam azt a katarzist megélni, mint az első szülésnél. Edináék ismét szépen elláttak engem, megmérték a babát, rendet tettek a házban és elintézték a dokumentációt is. Ha nem ők lettek volna velem abban a nagyon mély lelkiállapotban, biztosan nehezebben jöttem volna ki belőle. És 3 nap múlva, mikor Edina megint jött hozzánk, akkor beszélgettünk és csak ez a beszélgetés segített abban, hogy a lelkemben helyre kerüljenek a dolgok. Edina és a bábák nemcsak a baba világrajöttében segítenek, hanem az anya lelkének is segítenek újjászületni.


És van egy harmadik történetem is Edinával, ahol nem született gyermek, mégis szükségem volt rá. A harmadik várandósság 12. heti ultrahangján derült ki, hogy baba nem fejlődik a pocakomban, de minden más elindult, hogy egy életet fogadjon, tápláljon. Voltak előérzeteim, hogy valami nincs rendben, ez most más. El tudtam fogadni azt is, hogy ez így alakult. De kellett 2 hét a testemnek is, hogy elinduljon az elengedő, kitisztuló folyamat. És ezt a két hetet Edina végigcsinálta velem. Segített, hogy bízzak magamban, az érzéseimben és a testemben is. Így megélhettem ennek a folyamtnak is a maga természetes lefolyását. Edina felkészített rá, hogy ez olyan lesz, mint egy "kis szülés". Mire figyeljek, amíg eljutok oda és a folyamatban mit mérjünk és mit vegyünk vészjelzésnek. Hál' Istennek otthon, háborítatlanul éltük meg ezt is, bár jobban kimerültem testileg mint a két valódi szülésnél. Tényleg bármikor, bármivel hívhattam Őt. Edina nem csupán egy kiváló szakember, hanem egy asszonytárs is, aki tud támogatni a női lét ezernyi megpróbáltatásában és örömében is. Igaz, nem telefonálok vele mindennap, de a lelkemben mesélek neki mindennap és tudom, hogy ezt ő is érzi.

                                                                                                                    Hideg Zsófia Boglárka