Edinát első és eleddig egyetlen gyermekemmel való várandósságom során ismertem meg. Megannyi kérdés és bizonytalanság feszített. De a vele való találkozás mindig jó kedvre derített. Valahogy a lényéből áradt a melegség, a mosoly, a nyugalom. Bátorított, segített, jó tanácsaival apránként irányított az úton. Elfogadta a vívódásaim és nyilvánvaló szakszerű tudással, ugyanakkor szelíd szavakkal igyekezett elsimítani a bennem dúló viharokat. Nekem ez nagyon sokat jelentett. Mert őszinte lehettem. A fájdalmaimmal, a kétségeimmel, a reményeimmel együtt "mezítelenül" állhattam előtte a kávéházi asztal mellett is. Mert amikor az ember egy ilyen fontos pillanat előtt áll, tudnia kell, hogy olyasvalaki fogja majd a kezét, akiben feltételek nélkül bízhat. Mert a születés pillanatában nincsenek titkok.

Érdekes, hogy épp most írok erről. Telihold éjszakája van. A női erő áradása sugárzik felém. Belőle is mindig ezt éreztem. Mindig szerényen, csendesen és mégis erősen. Mert ott van benne a tudás, a tapasztalat, a gyakorlat. Mégsem hivalkodik, mégsem kérkedik, csak ott van és teszi a dolgát.

Egy biztos. Az ember akár bevallja, akár nem, egy nő életében a szülés, egy új élet világra hozatalának szent és áldott pillanata sorsdöntő. Mert attól a pillanattól minden megváltozik. 3 és fél éve történt és még azóta is ámulok a csodán, amit átéltem és kapkodom a fejem, hogy hová is lettem én, aki azelőtt voltam. Új nő született egy csöpp kis élet érkezésekor. Még formálódik, csiszolódik, lassan alakul. Öntudatra ébred, akárcsak az a kis lélek, akit tanít, s akitől napra-nap tanul, akiért tűzbe menne és akit majd felnőttként is úgy félt és óv majd, mint most ártatlan kisgyermek korában.

Van egy mondás: "Az ember úgy rontja el az életét,ahogy akarja." Bizony. Ezt már én is tudom. De egy gyermek születése akkor is nagy felelősség. Mert az már nem mindegy, hogy ővele mi lesz. Sokan mondják, hogy könnyen beszélek, mert úgy szülni, ahogy én szültem keveseknek adatik. 2 óra alatt, békében, biztonságban, egy hegy tetején, távol a világ zajától, háborítatlanul. Ahogy Edina is bíztatott: "Ott szülj, ahol biztonságban érzed magad!"

Az ég ajándéka volt. Ahogy az is, hogy olyan segítőt küldött mellém, aki kitörölte a fejemből a kétség szikráját is. Mert tudtam, hogy csak jól sikerülhet, mert nem lehet baj. Baj. Ez a szó fel sem merült. Tudtam, hogy minden rendben lesz.

Én hiszek a gondolat teremtő erejében. Tapasztalom az áldását és az átkát is. Fontos, hogy az ember bízzon önmagában! De amikor ez néha olyan nehéz! Igen! És ezért fontos, hogy olyasvalaki legyen veled, akinek már a lénye önmagában is áldás. Simogató, mint egy langyos nyári szellő, lágyan elzsongító, mint a víz csobogás, de tántoríthatatlan, mint a fa, mely gyökerével a földbe kapaszkodik, s eközben mégis csendesen ragyogó, mint a Hold fénylő sugára.

Nekem ez Ő!

Edina! Ritka kincse a világnak. Bátran engedd magadhoz! Az ő karjában biztonságban érezheted magad és a szíved alatt hordott új életet is!

Székely Réka