Újra együtt

Újra együtt. Negyedszerre.

Lesem a telefont egyfolytában. Nézem, hogy jött-e tőle üzenet, hogy hívott-e. Úristen, biztos van térerő? Mi van, ha már hívott és valamiért nem ért el?! Nagy nehezen nyugalmat erőltetek magamra. Nem, nem hívott még. Használd a józan eszedet -mondom magamnak- miért ne érne el? Hisz' a telefonnal fekszel és kelsz, még a fürdőszobába is magaddal viszed...

Vajon miért viselkedek úgy, mint annak idején, amikor először találkoztunk? Jó néhány év telt el azóta és voltak időszakok, amikor nem is tudtam Róla semmit, amikor nem voltunk részei egymás életének. De most újra, megint és ez felkavaróan különleges és mámorító.

Ő az első az életemben, akivel negyedszer is. Ez önmagában is valami eksztatikusan különleges érzés. Egyelőre csak finoman kóstolgatom a szót, csak a nyelvem hegyével ízlelgetem. Leheletfinoman merem még csak leírni is, olyan megtisztelő, ünnepélyes és felemelő: "negyedszerre".

Hosszú évekkel ezelőtt történt az első. Bizalom és szövetség volt első látásra. Nem volt kérdés, hogy megyek, ha kéri. Messze lakott és én rohantam, amikor hívott. Várt rám és megvárt. A tekintetével beszélt hozzám mindannyiszor, amikor a felszínre bukott töltődni, hogy jó hogy ott vagyok. Boldog voltam és hálás.

A másodiknál közelebb költözött hozzám. Aztán olyan gyorsan történt minden. Délelőtt még nálam voltunk, aztán este hívott hogy menjek át gyorsan. Siessek, mert nem biztos hogy meg tud várni. Rohantam, ahogy tudtam. Olyan erő dolgozott az izmaimban, hogy a kifelé nyíló kaput is képes voltam befelé kinyitni. Nagyon nehéz volt, de az adrenalin jóvoltából nincsenek határok ilyenkor. Én elismerően gratuláltam a párjának a helytállásért. Ő pedig elismerően gratulált nekem a kapun való különleges bejutásért.

A harmadiknál egészen közel költözött hozzám, mert vigyázni akart rám, nehogy bajom essen a távolság miatt. Meghatódtam, elolvadtam, túlcsordultam. Hogy fontos vagyok Neki, ahogy Ő is fontos nekem. Hogy megtesz mindent, hogy mehessek. Hogy ÉN mehessek. És ezért felad a kényelméből is akár. Miattam. Csak miattam. Csodás volt megérkezni Hozzá és összeolvadni újra térben és időben.

És most hamarosan újra együtt. Először negyedszerre. Már múltunk van és történelmünk. Ismerem jól a szeme villanását, a mosolyát, a gesztusait. Tegnap eljött hozzám és azóta csak körülötte forognak a gondolataim.
Lesem a telefont egyfolytában. Nézem, hogy jött-e tőle üzenet, hogy hívott-e...